A viharok már a kezdetektől fogva a tengerészek rémálmai. Bár egész jó látványt nyújthatnak, rövid időn belül jelentős károkat okozhatnak, aminek egy esetleges hajótörés lehet a vége. Ezért döntő fontosságú, hogy megértsük az eredetüket és fejlődési elveiket, ismerjük az általuk okozott veszélyeket, figyeljük az előfordulásuk kockázatát, és időben elkerüljük őket.

Általában véve a viharok dinamikus időjárási jelenségek, amelyeket a légköri zavarok okoznak. Akkor alakulnak ki, amikor alacsony nyomású (nagy vagy kis mértékű) központ alakul ki, amelyet magas nyomás vesz körül. A viharok általában úgy nyilvánulnak meg, hogy jelentősen megzavarják a normál feltételeket, ami nehézségeket okoz a tengeren és a kikötőhelyeken közlekedő hajóknak. Hagyományosan szél kíséri (általában háromszor erősebb, mint a stabil szél), eső, valamint korlátozott látási viszonyok, jégeső, amely sérülést okozhat a legénységnek vagy a hajónak, magas és szabálytalan hullámok és villámcsapások, amelyek veszélybe sodorják a fedélzeten tartózkodókat, valamint hirtelen változásokat okoznak a tengerszintben.

Szinoptikus térkép
A brit meteorológiai hivatal által összeállított szinoptikus térkép: Kiterjedt alacsony nyomású rendszer, amelynek központja Izlandtól délkeletre fekszik, és az Atlanti-óceán északi részének nagy részére kiterjed. A vonal, ahol a meleg- és a hidegfront találkozik a felszínen, Norvégia déli csücske felett helyezkedik el. Következésképpen ez hidegfrontot eredményez, és a jelentős nyomásváltozás miatt hidegfrontot válthat ki az Északi-tenger felett. Megfigyelhetjük a nyomás csökkenését Skóciában, az Atlanti-óceán felett, a Brit-szigetek nyugati és délnyugati részén.

A viharok típusai

Kialakulási folyamatuk szerint a viharokat frontális és nem frontális viharokra osztjuk. A frontális viharok kialakulása az alacsony nyomású és frontális rendszerekhez kapcsolódik. A légköri nyomás csökkenni fog a melegfront közeledtével. Ezek jóval előre észlelhetők, magas felhők keletkeznek, amelyek fokozatosan csökkennek, és a front előrehaladtával végül megnő a csapadék.

Ezek azonban nem zivatar jelenségek. A melegfront mögött általában gyorsan végbemegy a tisztulás és a felmelegedés. Egy ilyen változás reményt kelthet a meteorológiai ismeretekkel nem rendelkező emberekben – azt gondolhatják, hogy a rossz időnek vége. De előbb-utóbb a hideg légtömeg felváltja a meleg légtömeget. A hidegfront előrehaladtával, előre látható magas szintű felhők nélkül, általában zivatarokat okozó gomolyfelhők alakulnak ki a fronthatáron. A napsütéses idő ezért egy szempillantás alatt közvetlenül többé-kevésbé heves zivatarrá alakulhat át. A vihar elmúltával újabb csapadék kezdődik (a nem viharos típusú), és ezzel egy időben a hőmérséklet hirtelen lehűl.

Elzárt front szinoptikus térkép
A fenti képen a német Wetter Dienst által készített szinoptikus térkép látható, amely ugyanazokról a légköri viszonyokról számol be, mint amit az előző térképen láttunk. A melegfront felszíni helyzetét a piros vonal, a hidegfrontot a kék vonal, a zárt frontot pedig a rózsaszín vonal jelöli. A "T" ("L" a brit időjárási térképen) az alacsony nyomású rendszert, a "H" pedig a magas nyomású rendszer helyét jelöli. A fenti térképhez képest eltérő vizuális megközelítés látszik, de az alapvető jellemzők természetesen ugyanazok.

A frontális viharok viszonylag sokáig tartanak, ezért könnyen kiszámíthatók. Előfordulásuk kockázata nyilvánvaló a szinoptikus térképen. Emellett meteorológiai műholdakról készült felvételeken is megfigyelhetők a frontális viharokhoz kapcsolódó felhők és azok mozgása.

A különféle típusú és eredetű viharok nem frontális viharok. Például gyakori típus a nyári helyi vihar. A felszín (akár szárazföldi, akár tengeri) jelentős felmelegedése hatására jön létre, ami a nedves légtömeg felmelegedéséhez vezet. Ahogy a meleg levegő fokozatosan a légkör magasabb és hidegebb rétegeibe emelkedik, lecsapódik, és viharfelhőket képez. Az ilyen viharok általában minimális területet érintenek. Azonban nehéz előre látni őket, és a helyi geomorfológiai paraméterek döntő fontosságúak a kialakulásukban. Ezért érdemes követni a helyi időjárás-előrejelzéseket, és jó vitorlázási útmutatókat olvasni, amelyek információkat tartalmaznak a helyi viharok által gyakran érintett területekről és azok körülményeiről (évszak, időjárási viszonyok stb.).

infravörös spektrumban létrehozott műholdkép
A fenti képen egy infravörös spektrumban létrehozott műholdkép látható. Egyidejűleg megjeleníti a szinoptikus térképek által rögzített felhőket.

A légnyomás változásai

Nem frontális viharok is kialakulnak a csökkenő légnyomással rendelkező területeken – a nyomásmező folyamatos lineáris instabilitásának helyén. A szinoptikus térképen a nyomáscsökkenéseket hosszabb vagy rövidebb vonalak jelölik (körülbelül 10 NM széles és több tíz vagy több száz NM hosszú). Az ilyen területek a meteorológiai térképről nyomon követhetők, és időben fel lehet készülni az érkezésükre. Azonban sokkal fontosabb annak a területnek a kiterjedése és mozgása, ahol előfordulnak, mint a térképen ábrázolt nyomáscsökkenések pontos elhelyezkedése, amely idővel nagyon dinamikusan változik.

Más, nem frontális viharok időnként a középső szélességi körzetben (30°–60° szélesség) alakulnak ki a magasnyomású rendszerek keleti oldalán. Ott nagyon eltérő hőmérsékletű és nedvességtartalmú légtömegek ütköznek össze. Az ilyen nem frontális viharokat néha pszeudofrontális viharoknak is nevezik.

A jachttal utazók számára csak két lehetséges stratégia létezik a vihar biztonságos leküzdésére – vagy egy biztonságos kikötőben kell lenni a vihar érkezésének időpontjában, vagy fordítva, a tengeren kell maradni a parttól és a veszélyes sekély felülettől kellő távolságra annak időtartama alatt. Ne feledje, vihar idején soha ne menjen vissza a kikötőbe

Hajók minden időjáráshoz
Speciális ajánlatainkért iratkozzon fel Spóroljon minden foglalásnál
A bejelentkezéssel vagy a fiók létrehozásával Ön beleegyezik a Felhasználási feltételekbe, és elfogadja az Adatvédelmi szabályzatot és a cookie szabályzatot.